Érzelem zuhatag

 

Órán ülök, nézem az eget,

otthon aludnék legszivesebben.

Szívem mélyén rád gondolok,

elvesztettem minden önkontrolom.

 

Nem figyelek, nem tanulok, nem érdekel.

Élettől való kedvem elment.

Semmi máson nem jár az eszem,

csak hogy végre boldog legyek.

 

Napokon át arra gondolok,

valyon valósak voltak-e a napok?

Nap mint nap egy árnyat követek,

lassan érzem nincs már értelme.

 

Megfogalmazódott bennem a gondolat,

a barátságból több már nem lehet soha.

Éjjeleken át veled álmodok,

álmaimban a valósághoz nem ragaszkodok.